Egyik legkedvesebb selyemképem: Szűzanya a Kisjézussal

Annyira jó volt megtervezni és megfesteni is... Nagyon szeretem ezt a képet, itt lóg a szobám falán. A háttér motívumai eredetileg nomád sátor falát díszítették, nemezelt szőnyeg mintája ismétlődik.

Karikatúrák - caricatures

Hát igen - az én életemben is bekövetkezett a "megélhetési grafikus" stádium. A lakáshitel-törlesztés sötét esztendeiben különféle éjjeli céges bulikon voltam üde színfolt valahol az óriáscsocsó és az egérderbi között. Nem egyszerű műfaj - a főiskolán szép természetes fényben, csendes, tágas teremben, zavartalanul szkeccseltük egymást, na az élet más: éjszaka, diszkó, stroboszkóp, félhomály, tuctuc, a szeszt nem túl jól bíró emberek (akik ráadásul érzékenyek is: hamar rájöttem, hogy a férfiakat a valóságosnál szélesebb vállal és több hajjal, a nőket nagy, csillogó szemmel, sima bőrrel, dús ajkakkal és minimalizált orrlyukkal szabad csak ábrázolni, különben balhé lesz.) A dolog felért egy intenzív pszichológia kurzussal.

Úgyhogy mindennemű hasonlóság élőkkel vagy megholtakkal csupán a véletlen műve.
:-)

Egy könyvbemutatón...

Múzeumok Éjszakája

 Lerajzoltam Pál Dénest is, itt van a Horoszkóp magazinban.

Pál Dénes

Horoszkóp Magazin, 2003. február

Tanulmányrajzok - On the drawing paper

Tavaszi nagytakarítás címén kilapátoltam a dossziékat a szekrény mögül. Hihetetlen leletekre bukkantam a régi szép időkből. Hajdani főiskolai csoporttársaim és a legendás Pali bá portréi bukkantak elő - és a nosztalgia: te jó ég, én valaha rajzoltam! Sokat! A portrézást és a test-tanulmányt egyébként nagyon szerettem - a felfordított székekre terített lepedőktől és csorba kancsóktól viszont azóta is kilel a hideg. Aki rajz szakon végzett, tudja miről beszélek!

Pali bácsi

Pali báról annyit, hogy a rajz szak elmaradhatatlan tartozéka, portrémodell volt, egyébként öreg hevesi bányász, szép, karakteres, időfaragta arccal. Úgy tudott ülni, egyfajta transzban, mozdulatlanul, ahogy senki más. Szünetben meg kellett rázni, hogy "Pali bácsi, szünet van!", ekkor kiment és bicskával szalonnázni kezdett a folyosón. Sose hallottam, hogy egy szót is szólt volna az öreg. Évekig rajzoltuk, szerintem csukott szemmel is menne.
Hogy az aktmodell lány ki volt, már nem tudom, csak arra emlékszem, hogy valami bánata volt, és szünetekben sírt. Mégis, olyan szépség és tartás sugárzott róla, hogy öröm volt rajzolni.

Életfa - Tree of life

Ez az Életfa úgy született, hogy vettem a turkiban egy selyem szárit. Vagyis inkább egy fél szárit, egy felében eltépett kb. egyszer kétméteres hernyóselyem darabot... Már festve volt, egyik szélén naranccsal, a másik szélén zölddel, csak középen maradt egy natúr színű sáv. Csak részleteiben tudtam felfeszíteni a keretre, és egyszer hosszabb időre fel is adtam a megfestését. Nem futott rajta a festék. Nagy volt. Félkészen hevert vagy egy éven át, amikor dacból előszedtem és befejeztem. Végül egészen jó Életfa lett belőle...

A Polyklub szilveszteri buliján...

Selyemképek, visszhangok - silk paintings

Előfordul, hogy a selyemképeimről írnak valamit a sajtóban, és még az is előfordul, hogy a cikket nem én írom :-)
Az első írásban az szerepel, hogy hogyan feszítem ki a selymet a festéshez - teljesen logikus dolog, hiszen a nedves festéktől megereszkedik az anyag, és festeni igazán csak feszes felületen érdemes. Különben meglöttyed és minden festékes lesz. A gumiszalagok viszont állandóan feszesen tartják a selymet. Kizárt, hogy ez nekem jutott volna először az eszembe, annyira kézenfekvő ötlet, mindenesetre a Praktikások találmányként díjazták.

Praktika Magazin, 2004.április

A 2009-ben a Tető Galériában tartott kiállításomról is írtak. De nem csak újságírók voltak, hanem filmet is készített a Tv2. Fel akarták venni, hogy hogyan festek, ezért kellett egy plusz mandalát festenem a szemük láttára, meg hogy hogy megyek haza (mármint édesanyámhoz, mert neki nagy nappalija van, viszont a saját lakásom olyan kicsi, hogy oda már nem fért volna be a stáb), vagyis többször is haza kellett mennem anyuhoz, mire jó lett a felvétel, plusz a drukk miatt majdnem beletörtem a kulcsot a kapu zárjába...

Újbuda, 2009. április 22.

Ludove Noviny, 2009. április 16.

Ezt pedig a Postás újságban írták:

Postás, 2009. június 9.

Egy kiállítás képei... - The first exhibiton...

http://sajatutad.blog.hu/2008/10/06/halasz_alexandra_kiallitasa_a_kondor_bela_muvelodesi_hazban_kepek

Kedves régi barátom, Zemlényi Zoli bejegyzése az első kiállításmegnyitómról. Zoli amellett, hogy nagyszerű író, jógi, lelkes fotós, egyben büszke apuka is! :-)

Aki sokat biztatott: Kellemen Mónika Ésha

Akik nélkül a kiállítás nem jöhetett volna létre: Farkas Erzsi megpályázta, aztán Vajda Judittal és Lacival  segítettek berendezni a helyet. Köszönet a sok-sok barátnak és barátnőnek is, akik eljöttek!

Szeretet mandala kontúrok - Mandalas of love

Közkívánatra! Vigyétek, töltsétek le, fessétek ki, élvezzétek az alkotást. A szeretet mandalák mindegyikében ott a szív motívuma. Meg én is szeretettel adom.

Selyemfestés a katonai bázison - Silk painting in a military camp

Pár éve meghívtak egy rendezvényre a várpalotai katonai bázisra. Az volt a lényeg, hogy a meghívott újságíró fiúk tankot vezethetnek, az újságíró lányok pedig selymet festhetnek a katonai sátorban tartott sajtótájékoztató után. Ahogy az várható volt, a lányok akartak tankot vezetni, a fiúk pedig... íme a bizonyíték.
Ha egy marcona fickó hajlandó a barátnőjének cicás, delfines selyemsálat festeni saját kezűleg, nos... ez szerintem gyönyörű vallomás, ajándék :-)

Madonna selyemfestmény - Madonna silk painting

Ez a Madonna nem az, aki hegyes cicifixben énekel. :-)
Minap nagy sikere volt ennek a tervrajznak, amit feltettem a fészbúkra... most itt is közzé teszem, töltsétek le, színezzétek, fessétek, vigyétek. A kreativitásomnak miattatok van értelme. :-)

A természet mandalái - Nature's mandalas

Tulajdonképpen nem is nagyon kell mandalát tervezni, hiszen a természet ad készen.