A japánok hagyományosan a kék színt használják ehhez, legolcsóbb megoldásként a háztartási boltokban kapható Colombus festék kínálkozott (hopp, megint valami, ami túlélte a rendszerváltást és az utána jövő évtizedeket is. Még a csomagolása sem változott!) A "legjapánabb kéknek" a tengerészkék nevű festék bizonyult.
Úgyhogy jöhetett a munka. A vásznat különféle elgondolások szerint lehet kötözni, csomózni, harmonikára hajtogatni stb. Ahol a festékes víz nem éri a szoros kötözés miatt, ott az anyag fehér marad. A pontos végeredmény kiszámíthatatlan. A lavórban már ott gőzölgött a forró, festékes víz, és öt percig áztattam a "csimbókot". Itt-ott még papírösszefogó csipeszeket is tettem rá (a ruhacsipesz gyengének tűnt), ennek is érdekes a fehér "nyoma". Azért kötöttem rá egy madzagot, hogy annál fogva kipecázhassam a lavórból anélkül, hogy összefestékezem a kezemet.
Az áztatás után jön az izgalmas rész: a kibontás! Ekkor derül ki, hogy mit sikerült összehozni. Ezután csak az öblítés, szárítás, vasalás van csak hátra, és kész is a shibori kendő vagy akár a terítő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.