Baglyok farmer anyagból - "Jeans-owls"

Persze, minden háztartásban lesz előbb-utóbb néhány szétfeslett farmernadrág. Mivel én nem szeretek semmit kidobni, amiből még lehet csinálni valamit, ezek a ruhadarabok is új életre keltek. A baglyocskák hátán patent van, amivel fel lehet rögzíteni az ágmintás textilre (amin a patent másik fele van). Az ágmintás textilből párnahuzat készült, mosáshoz a baglyocskák levehetők, és ide-oda át is helyezhetők.

 

 

Színes üveg medálok

Made by You - a tavalyi balatoni alkotótáborban találkoztam a technikával. Ebben az alkotóház-félében gyakran van üvegékszer-készítő tanfolyam, és az alapanyagból bizony fadoboz-számra marad. Az "újrahasznosítós" foglalkozás célja, hogy ne vesszen kárba a maradék. Másfél óra alatt ki-ki annyi ékszert állíthat össze, amennyit csak bír (ez akár húsz darab is lehet). A színes üveglap-darabkákat speciális ragasztóval illesztjük össze, majd az egész egy hőálló lapon megy be az olvasztókemencébe. Az összeolvadt színpompás üvegtárgyakat már csak el kell látni ékszerkellékekkel: akasztókkal, gyűrű-alappal, stb. ki minek szánja őket.
A végeredmény kiszámíthatatlan, de mindig gyönyörű!

Ennyit készítettem másfél óra alatt

 

 

 

Shibori textilfestés

Ez milyen izgalmas! Az apropót az adta, hogy megmaradt egy csík vékony, fehér vásznam. Tinédzser korom óta nem festettem textilt ezzel a japán eredetű csomózós-kötözős módszerrel. (Akkor is csak azért, mert ifi voltam egy kreatív gyerektáborban.)
A japánok hagyományosan a kék színt használják ehhez, legolcsóbb megoldásként a háztartási boltokban kapható Colombus festék kínálkozott (hopp, megint valami, ami túlélte a rendszerváltást és az utána jövő évtizedeket is. Még a csomagolása sem változott!) A "legjapánabb kéknek" a tengerészkék nevű festék bizonyult.

Úgyhogy jöhetett a munka. A vásznat különféle elgondolások szerint lehet kötözni, csomózni, harmonikára hajtogatni stb. Ahol a festékes víz nem éri a szoros kötözés miatt, ott az anyag fehér marad. A pontos végeredmény kiszámíthatatlan. A lavórban már ott gőzölgött a forró, festékes víz, és öt percig áztattam a "csimbókot". Itt-ott még papírösszefogó csipeszeket is tettem rá (a ruhacsipesz gyengének tűnt), ennek is érdekes a fehér "nyoma". Azért kötöttem rá egy madzagot, hogy annál fogva kipecázhassam a lavórból anélkül, hogy összefestékezem a kezemet.
Az áztatás után jön az izgalmas rész: a kibontás! Ekkor derül ki, hogy mit sikerült összehozni. Ezután csak az öblítés, szárítás, vasalás van csak hátra, és kész is a shibori kendő vagy akár a terítő.