Levélművészet, mókás borítékok - mail art for kids

Levelet kapni jó. Én legalábbis nagyon szeretek. Valószínűleg más is így van ezzel, mert meglepően nagy sikerünk szokott lenni a mókás, művészi borítékokkal. A Múzeumok Majálisán és más hasonló rendezvényeken - bár eredetileg gyerekeknek szántuk - minden korosztály ráveti magát a színes kartonokra, textilekre, flitterekre, fonalakra, újságkivágásokra... 

Papírgöndörítéssel díszített, 3D-s, kalocsai mintás boríték

Tényleg létezik egy művészeti műfaj, amit mail art-nak, küldeményművészetnek neveznek. Ami nagyon tetszik benne, hogy a művész nem tartja meg alkotását, nem az asztalfióknak alkot. Elküldi valakinek, ez a dolog lényege: a küldeményre kerülő postai jelek, pecsétek hozzájárulnak a műalkotáshoz. Persze pont emiatt a postai alkalmazott vonakodásával is számolni kell. Ők rendszerint nem is hallottak a mail artról.

Ezt a két levelet a "Művészet és tudomány" pályázatra készítettem.

A mail art esetében elkerülhetetlen, hogy a művészek kapcsolatba ne kerüljenek a többiekkel, hiszen a kapott küldeményt viszonozni illik. Ennél fogva a mail artisták világa egy rokonszenves nemzetközi alkotótáborhoz hasonlít.

A mail art nem csak küldeményművészet, hanem kapcsolatművészet is.

Kedvcsinálónak íme néhány letölthető sablon, amik A4-re kinagyítva állatfigurás borítékká hajtogathatók.

Békakirályfi

Jómadár

Katica

Kisegér

Szerencsemalacka

Ilyen lesz az eredmény:

No és még néhány mókás példány a közelmúlt "terméséből".

Egy krétarajz margójára

Jelek az úton.
Ez bizonyos szempontból kakukktojás. Nem én rajzoltam. Én csak nézője, vagy pontosabban: tanúja voltam ennek a krétarajznak.

Néptelen spanyol kisváros, Carrion de los Condes. A házak közt remeg a levegő a hőségtől, sziesztaidő, néptelen utcák. Éles napfény, fekete árnyékok, színes folt az úton. Valaki itt vette a fáradtságot, hogy egy mesteri krétarajzot alkosson az úttest közepére. Az első eső elmossa, a járművek kerekei elkenik. Nem mintha forgalmas lenne a hely, de néhány napon belül akkor is, mindenképp.

És a Szűzanya mosolyog.
Mosolya örök, büszke, szemérmes, anyai mosoly.
Örökkévalóság a mulandóságban, mulandóság az örökkévalóságban.

Valaki ezzel sokat dolgozott. Szeretetből.
Nem volt rászervezve flashmob. Nincs webkamera. Egy-két tucat arra járó embernél nem is látja több. Nincs aláírva. Még egy monogram se.
1 x 1 méteres színes krétafolt az évszázados titkokat őrző, zárkózott, régi spanyol házak között.
Talán a műholdak látják.
És még Valaki.

Ha már nem lesz a Mona Lisa, a mosolya mégis ott fog lebegni a Louvre helye felett.
Ha már nem lesz a Szfinx, a mosolya ott fog lebegni a sivatag felett.
Hamarosan ez a krétarajz színes csíkokban fog folyni az út két széle felé, és egy héten belül ez a rajz nem lesz többé. De a Szűzanya mosolya ott fog lebegni Carrion de los Condes felett.
És a művész ezt tudta.

Nem számít, hogy ez a mosoly egy percig él, vagy évezredekig - mert ez az örökkévalóság mosolya. A percek peregnek az élet homokóráján - az idő: mosolyog. A csecsemők, a nagyon öreg emberek, a szerelmesek, az anyák mosolya ez.

Jelek az úton.
Köszönöm neked, ismeretlen művész.