Összes oldalmegjelenítés

2013. március 17., vasárnap

Tanulmányrajzok - On the drawing paper

Tavaszi nagytakarítás címén kilapátoltam a dossziékat a szekrény mögül. Hihetetlen leletekre bukkantam a régi szép időkből. Hajdani főiskolai csoporttársaim és a legendás Pali bá portréi bukkantak elő - és a nosztalgia: te jó ég, én valaha rajzoltam! Sokat! A portrézást és a test-tanulmányt egyébként nagyon szerettem - a felfordított székekre terített lepedőktől és csorba kancsóktól viszont azóta is kilel a hideg. Aki rajz szakon végzett, tudja miről beszélek!


Pali bácsi
Pali báról annyit, hogy a rajz szak elmaradhatatlan tartozéka, portrémodell volt, egyébként öreg hevesi bányász, szép, karakteres, időfaragta arccal. Úgy tudott ülni, egyfajta transzban, mozdulatlanul, ahogy senki más. Szünetben meg kellett rázni, hogy "Pali bácsi, szünet van!", ekkor kiment és bicskával szalonnázni kezdett a folyosón. Sose hallottam, hogy egy szót is szólt volna az öreg. Évekig rajzoltuk, szerintem csukott szemmel is menne.
Hogy az aktmodell lány ki volt, már nem tudom, csak arra emlékszem, hogy valami bánata volt, és szünetekben sírt. Mégis, olyan szépség és tartás sugárzott róla, hogy öröm volt rajzolni.






1 megjegyzés:

  1. Ha a rajzok meg tudják ragadni a jellemet, akkor átüt a rajzon az egyén sorsa.Végül is kimondható, hogy a sorsunk a jellem függvénye. Kár hogy erre nem fiatalon jön rá az ember.De mindezt még tovább lehet gondolni, hogy a jellem, az a külső és belső környezet változásai folyamán a megismerés és a tapasztalat szintéziséből alakul vagy fejlődik, degenerálódik. Kinek lehet ezekről belső kontrollja? És tudjuk-e hogy milyen lenne egy kívánatos jellem, amellyel sorsunkat jobbá tehetnénk, hogy arról ne is beszéljek, hogy mások sorsát is jobbá szebbé és általunk szerzett örömökkel teljesebbé tehetnénk? De azért a rajz egy olyan tükör, amit egy objektív (külső) megfigyelő tart elénk: ilyennek lát! Emergency! Vorsicht! Életed egy olyan vektor felé tart, amitől nem leszel boldog. A káosz mechanikája sem ismert előttünk, és kinek kinek hatalmában van kaotikus döntéseket hozni elméjében érzelmi el és odafordulások formájában, míg végül ott állunk üres kézzel, kapcsolati tőkénket feléltük. már a szívekben sem találunk otthonra.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.