Valaki látta a Neten ezt a motívumot a legutóbbi kiállított képeim között, megtetszett neki, és megkért, hogy készítsem el neki... hát, íme! Így készül a selyemre festett mandala.
Összes oldalmegjelenítés
2017. július 26., szerda
2017. április 23., vasárnap
Színpompás üvegékszerek
A Made By You "újrahasznosítós" üvegékszerkészítő foglalkozásán a tanfolyamokon megmaradt darabkákat használjuk fel. Korlátlan mennyiségű ékszert lehet készíteni, de szabott idő alatt. Aki fürge, akár több tucat kisebb-nagyobb ékszert is össze tud hozni a darabkákból. A színes üvegdarabokat speciális ragasztóval rögzítjük, aztán mehetnek is a kemencébe, ahol magas hőfokon a rétegek összeolvadnak. Mindig meglepetés, hogy mi kerül ki a kemencéből! A maradékok közt igazán van mindenféle izgalmas darabka, néha pedig buborékok is kialakulnak egy-egy réteg között. Szóval meglepetés a javából. Gyűrűk, medálok, brossok, karkötők... csak a fantázia szab határt. Annak meg nálam elég tágak a határai... Elhangzott az instrukció, hogy ne fogjuk vissza magunkat. Hát, én nem fogtam... nagy és színes medálok sokaságát készítettem el. Íme!
2016. december 31., szombat
Baglyok farmer anyagból - "Jeans-owls"
Persze, minden háztartásban lesz előbb-utóbb néhány szétfeslett farmernadrág. Mivel én nem szeretek semmit kidobni, amiből még lehet csinálni valamit, ezek a ruhadarabok is új életre keltek. A baglyocskák hátán patent van, amivel fel lehet rögzíteni az ágmintás textilre (amin a patent másik fele van). Az ágmintás textilből párnahuzat készült, mosáshoz a baglyocskák levehetők, és ide-oda át is helyezhetők.
2016. november 3., csütörtök
Színes üveg medálok
Made by You - a tavalyi balatoni alkotótáborban találkoztam a technikával. Ebben az alkotóház-félében gyakran van üvegékszer-készítő tanfolyam, és az alapanyagból bizony fadoboz-számra marad. Az "újrahasznosítós" foglalkozás célja, hogy ne vesszen kárba a maradék. Másfél óra alatt ki-ki annyi ékszert állíthat össze, amennyit csak bír (ez akár húsz darab is lehet). A színes üveglap-darabkákat speciális ragasztóval illesztjük össze, majd az egész egy hőálló lapon megy be az olvasztókemencébe. Az összeolvadt színpompás üvegtárgyakat már csak el kell látni ékszerkellékekkel: akasztókkal, gyűrű-alappal, stb. ki minek szánja őket.
A végeredmény kiszámíthatatlan, de mindig gyönyörű!
A végeredmény kiszámíthatatlan, de mindig gyönyörű!
| Ennyit készítettem másfél óra alatt |
Shibori textilfestés
Ez milyen izgalmas! Az apropót az adta, hogy megmaradt egy csík vékony, fehér vásznam. Tinédzser korom óta nem festettem textilt ezzel a japán eredetű csomózós-kötözős módszerrel. (Akkor is csak azért, mert ifi voltam egy kreatív gyerektáborban.)
A japánok hagyományosan a kék színt használják ehhez, legolcsóbb megoldásként a háztartási boltokban kapható Colombus festék kínálkozott (hopp, megint valami, ami túlélte a rendszerváltást és az utána jövő évtizedeket is. Még a csomagolása sem változott!) A "legjapánabb kéknek" a tengerészkék nevű festék bizonyult.
Úgyhogy jöhetett a munka. A vásznat különféle elgondolások szerint lehet kötözni, csomózni, harmonikára hajtogatni stb. Ahol a festékes víz nem éri a szoros kötözés miatt, ott az anyag fehér marad. A pontos végeredmény kiszámíthatatlan. A lavórban már ott gőzölgött a forró, festékes víz, és öt percig áztattam a "csimbókot". Itt-ott még papírösszefogó csipeszeket is tettem rá (a ruhacsipesz gyengének tűnt), ennek is érdekes a fehér "nyoma". Azért kötöttem rá egy madzagot, hogy annál fogva kipecázhassam a lavórból anélkül, hogy összefestékezem a kezemet.
Az áztatás után jön az izgalmas rész: a kibontás! Ekkor derül ki, hogy mit sikerült összehozni. Ezután csak az öblítés, szárítás, vasalás van csak hátra, és kész is a shibori kendő vagy akár a terítő.
A japánok hagyományosan a kék színt használják ehhez, legolcsóbb megoldásként a háztartási boltokban kapható Colombus festék kínálkozott (hopp, megint valami, ami túlélte a rendszerváltást és az utána jövő évtizedeket is. Még a csomagolása sem változott!) A "legjapánabb kéknek" a tengerészkék nevű festék bizonyult.
Úgyhogy jöhetett a munka. A vásznat különféle elgondolások szerint lehet kötözni, csomózni, harmonikára hajtogatni stb. Ahol a festékes víz nem éri a szoros kötözés miatt, ott az anyag fehér marad. A pontos végeredmény kiszámíthatatlan. A lavórban már ott gőzölgött a forró, festékes víz, és öt percig áztattam a "csimbókot". Itt-ott még papírösszefogó csipeszeket is tettem rá (a ruhacsipesz gyengének tűnt), ennek is érdekes a fehér "nyoma". Azért kötöttem rá egy madzagot, hogy annál fogva kipecázhassam a lavórból anélkül, hogy összefestékezem a kezemet.
Az áztatás után jön az izgalmas rész: a kibontás! Ekkor derül ki, hogy mit sikerült összehozni. Ezután csak az öblítés, szárítás, vasalás van csak hátra, és kész is a shibori kendő vagy akár a terítő.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
