Összes oldalmegjelenítés

2013. július 23., kedd

Nemezékszerek I. - Felt design

Mi kell a nemezeléshez? Nos, elsősorban birka. Pontosabban, a birka lenyírt bundája: a gyapjú. Gyapjúval leginkább fonal vagy pulóver formában találkozunk, a nemezeléshez viszont a maga eredeti formájában kell (na jó, ha nagyon eredeti a formája, akkor azért előbb nem árt kimosni belőle a trágyát, kiszedni belőle a szúrós toklászokat, amiket a birka begyűjtött a mezőn...) A nyers gyapjút lehet kártolni (ez a művelet egy irányba fésüli a szálakat) és lehet festeni is, akár természetes anyagokkal (báránypirosító, vöröshagymahéj stb.) A (gyapjú)szálak a maguk természetes módján, esetleg némi ráhatásra is tudnak gubancolódni - ennek jó példája a rackabunda, a puli szőre és a rasztafrizura! A nemezelés lényege, ahogy egy üzletasszony ismerősöm összefoglalta: "össze kell kuszálni a szálakat, amíg végül senki se tudja már kibogozni, és közben sokat kell habozni is".


A nemezelés egyik módja ugyanis szappannal, meleg vízzel és sok kézi "gyurmázással" történik. A szappan segít a szálaknak jobban csúszni, tehát gubancolódni, a meleg víz pedig kicsit "göndörít" és ez is a tömörödés irányába hat. Az ázsiai lovasnomádok is nemezeléssel készítik a jurtáikat, de ők még szappant sem használnak hozzá (ami azt illeti, máshoz sem). Jurtáik fala és nemez szőnyege pompás hőszigetelő, és még vízhatlan is. Nomád őseink minden bizonnyal sok nemeztárgyat használtak mindennapi életükben.

A nemezgyapjú teljesen természetes, meleg, ősidők óta alkalmazott textilanyag. De nem csak textilfélét lehet készíteni belőle, hanem akár ékszert is! A természeti erőforrások megfogyatkozása és a gazdasági világválság együttesen rámutatott, mennyire fontos jól gazdálkodnunk azzal, ami megadatott. A környezet fontossága iránti tudatosság felébresztésének része az újrahasznosítás és az „erőszakmentes”, a Földet kímélő alapanyagok felhasználása.



Csillagmintás kézi csipke, fekete és fehér nemezgyapjúval
A nemez használati tárgyak (derékalj, jurta, kalap, borhűtő stb.) mellett az ékszerkészítésben is rendkívül sokoldalú ez a különleges anyag. Az itt bemutatott ékszerekben az a közös, hogy mindegyikben felhasználásra került a nemez. Emellett számtalan, amúgy hulladéknak számító elem található meg bennük: maradék gomb, domborított fémrészek, papírmasé, bőrdarabok, textilek, toll, szalag – mindez extravagáns, különleges, alkalmi ékszerré alakítva. Mindegyik darab egyedi és reprodukálhatatlan, éppen a készítés módja miatt.



Talán nem véletlen, hogy azok az ékszerek, amelyek alkalmi öltözék feltűnő részeként is megállják a helyüket, rendkívül jól megtalálják a helyüket a természet „háttere” előtt is!

Tengermélyi világot idéző, csigahéjjal díszített nyaklánc

Maradék pöttyös textil tekercsek, rózsaszín nemez virág

Színes üveggel és gyönggyel díszített nyaklánc

Nyaklánc, domborított réz díszítéssel

Maradék bőrből kivágott korongok és nemezelt virág kombinációja
Extravagáns "hurkák" - extravagány!

Natúr anyagok, natúr színek

Western stílusban (egy öv darabjainak felhasználásával)

2013. július 3., szerda

Portré-párnák

Az ötlet egy különösen unalmas munkaértekezleten született, ahol firkálgattam, és mivel március 15 táján jártunk, hát mindenféle ántivilágbéli, 19. századi figurák kerültek rá a jegyzettömbömre. Megtetszett a pár portréja - kinagyítottam, otthon belekotortam a mindenféle maradék textilt rejtő jókora dobozomba, és kivágtam az egyes darabokat, aztán felvarrtam egy élénkzöld vászon alapra. Díszítettem némi hímzéssel, alábéleltem vékony szivaccsal, aztán díszpárnává alakítottam az egészet. Íme, ez lett belőle!




Beküldtem a képet a Praktika újságnak is, úgy látszik nekik is tetszett. :-) (2013. júliusi lapszám.)

2013. június 27., csütörtök

Levélművészet, mókás borítékok - mail art for kids

Levelet kapni jó. Én legalábbis nagyon szeretek. Valószínűleg más is így van ezzel, mert meglepően nagy sikerünk szokott lenni a mókás, művészi borítékokkal. A Múzeumok Majálisán és más hasonló rendezvényeken - bár eredetileg gyerekeknek szántuk - minden korosztály ráveti magát a színes kartonokra, textilekre, flitterekre, fonalakra, újságkivágásokra... 


Papírgöndörítéssel díszített, 3D-s, kalocsai mintás boríték

Tényleg létezik egy művészeti műfaj, amit mail art-nak, küldeményművészetnek neveznek. Ami nagyon tetszik benne, hogy a művész nem tartja meg alkotását, nem az asztalfióknak alkot. Elküldi valakinek, ez a dolog lényege: a küldeményre kerülő postai jelek, pecsétek hozzájárulnak a műalkotáshoz. Persze pont emiatt a postai alkalmazott vonakodásával is számolni kell. Ők rendszerint nem is hallottak a mail artról.


Ezt a két levelet a "Művészet és tudomány" pályázatra készítettem.

A mail art esetében elkerülhetetlen, hogy a művészek kapcsolatba ne kerüljenek a többiekkel, hiszen a kapott küldeményt viszonozni illik. Ennél fogva a mail artisták világa egy rokonszenves nemzetközi alkotótáborhoz hasonlít.


A mail art nem csak küldeményművészet, hanem kapcsolatművészet is.




Kedvcsinálónak íme néhány letölthető sablon, amik A4-re kinagyítva állatfigurás borítékká hajtogathatók.

Békakirályfi

Jómadár

Katica

Kisegér

Szerencsemalacka
Ilyen lesz az eredmény:


No és még néhány mókás példány a közelmúlt "terméséből".









2013. június 26., szerda

Egy krétarajz margójára

Jelek az úton.
Ez bizonyos szempontból kakukktojás. Nem én rajzoltam. Én csak nézője, vagy pontosabban: tanúja voltam ennek a krétarajznak.


Néptelen spanyol kisváros, Carrion de los Condes. A házak közt remeg a levegő a hőségtől, sziesztaidő, néptelen utcák. Éles napfény, fekete árnyékok, színes folt az úton. Valaki itt vette a fáradtságot, hogy egy mesteri krétarajzot alkosson az úttest közepére. Az első eső elmossa, a járművek kerekei elkenik. Nem mintha forgalmas lenne a hely, de néhány napon belül akkor is, mindenképp.

És a Szűzanya mosolyog.
Mosolya örök, büszke, szemérmes, anyai mosoly.
Örökkévalóság a mulandóságban, mulandóság az örökkévalóságban.

Valaki ezzel sokat dolgozott. Szeretetből.
Nem volt rászervezve flashmob. Nincs webkamera. Egy-két tucat arra járó embernél nem is látja több. Nincs aláírva. Még egy monogram se.
1 x 1 méteres színes krétafolt az évszázados titkokat őrző, zárkózott, régi spanyol házak között.
Talán a műholdak látják.
És még Valaki.

Ha már nem lesz a Mona Lisa, a mosolya mégis ott fog lebegni a Louvre helye felett.
Ha már nem lesz a Szfinx, a mosolya ott fog lebegni a sivatag felett.
Hamarosan ez a krétarajz színes csíkokban fog folyni az út két széle felé, és egy héten belül ez a rajz nem lesz többé. De a Szűzanya mosolya ott fog lebegni Carrion de los Condes felett.
És a művész ezt tudta.

Nem számít, hogy ez a mosoly egy percig él, vagy évezredekig - mert ez az örökkévalóság mosolya. A percek peregnek az élet homokóráján - az idő: mosolyog. A csecsemők, a nagyon öreg emberek, a szerelmesek, az anyák mosolya ez.

Jelek az úton.
Köszönöm neked, ismeretlen művész.

2013. május 26., vasárnap

A nagy béka - The big frog

Nagyon szeretem a békákat. Békamentésben is részt vettem, szívesen megfogom őket, szerintem különleges szépségű kis állatok. Zománcozott bőrük, aranypettyes szemük, mókás kis "kezük" van, igazán semmi viszolyogtató nincs bennük. Ez egy "trópusi" béka-rajz.


A szavak tánca. Néhány illusztrációm a régi szép időkből - Dance of words...

Takarítottam az ágy alatt. Néha szoktam. Ez egyébként a dossziék, papírok, festékek stb. szent temetkezési helye. Kinyitván régi idők dossziéit egész vállalható dolgokat találtam. Engem a novellák és a versek táncra emlékeztetnek - a szavak, a betűk táncára, talán ezért van, hogy minden illusztrációm "táncol"...

Ez az illusztráció a Kis Herceghez készült.


Ez Ady Endre: A magyar ugaron című verséhez.


Ez pedig Babits Mihály Fekete ország című verséhez.


2013. május 22., szerda

Bélyeges kreativitás - creativity and postage stamps

A postabélyeg: "bérmentesítésre szolgáló értékcikk". De a hivatalos definíciónál sokkal több: szép is, már eleve, önmagában, mint alkalmazott kisgrafikai alkotás - a magyar bélyegtervezők nem véletlenül híresek világszerte! Végül a bélyegek ihletforrásul is szolgálhatnak. A bélyeg feltalálása után rögtön megjelentek a postabélyegekkel díszített dobozok, később a bélyeg-mintájú textilek, táskák.

Batikolt Black Penny
A 2012-es Múzeumok Majálisára elkészítettem az angol Black Penny, az első bélyeg mintájára a "céges" pólónkat. A technikát hipóbatikolásnak hívják: papírból kivágott sablont kell a pólóra helyezni, és hipóval befújni (kis kézi permetezővel). Ahol a hipó éri az anyagot, kihalványítja a póló festését, ezért a technika kifejezetten olcsó pólókkal működik jól (próbáltam már márkás pólón is, amire egyszerűen nem hatott a hipó). A gangon dolgoztam vele, egyenként - valószínűleg egész Újlipótváros legtisztább és leghigiénikusabb gangja az enyém volt... A Black Penny-s pólóknak elég nagy sikerük volt, többen meg akarták venni.


Bélyeges fülbevalók
Ez is nagyon egyszerű, pár kisméretű bélyeg kell hozzá, meg egy kartonlapocska, fülbevaló-alkatrészek és színtelen körömlakk.


Bélyegmozaik
A kis színes bélyegekből a mozaikkövekhez hasonlóan bármi kirakható. A Majálison a gyerekek Magyarország címerét rakták ki, a jobb oldal feltűnően szabályos kék háttere egy autista kisfiú munkája.

Bélyegmozaik



Bélyegvirágok
A bélyegek lehetnek virág szirmai is. 



Filahumor
Évek óta van egy rovatom a Bélyegvilág újságban, Filahumor címmel. A rajzokból egy kis válogatás könyv alakban is megjelent.


Asztaldísz
Ez a "bélyegvirág" egy eléggé összetett darab...


Álarcok, nyakláncok, karkötők bélyegekkel...
Bélyegekkel díszített álarcok: a Korok ruhái bélyegeken című kiállítás megnyitóját a Múzeumok Éjszakáján tartottuk... lehetett bélyeges nyakláncot, karkötőt is készíteni. Nagy sikere volt.